Néhány ember fogta magát, és megcsinálta. Tényleg a saját kezükkel: a hozzávaló pénz az utolsó fillérig a saját pénzük, hitelük volt, a falakat, színpadot a saját két kezükkel építették, és tényleg a belvárosban. A Váci utcában nyitott meg a FÉM tavaly, miután megépítette azt a három színházcsináló, Cziczó Attila, Horváth Máté és Jendrics Anikó.
De vajon mi kell ahhoz, hogy ez összejöjjön? Hogyan lehet egy ilyen mutatványt megugrani?
Először is fontos megjegyezni, hogy egyikük sem ismeretlen a színházi életben. Cziczó Attila majdnem 20 évig diákszínházat vitt - Horváth Máté, a másik színházcsináló tulajdonképpen a diákja volt -, majd Jendrics Anikó, Attila kosárlabdaedzőjének ötlete nyomán elindították ketten a Fészek Színházat 2010-ben, az Orczy úton. Hét év alatt amatőr színházi státuszból profikká lettek, törzsközönséggel, teltházzal (ami huszonnyolc főt jelentett, de akkor is). A Fém színház valami más. Egyrészt azért, mert eleve sokkal jobb helyen van, így minden adott számára, hogy könnyebben érje el a színházba járókat. Másrészt máshogy áll a színházi élményhez, mint megszokott: szoros kapcsolatot akar kialakítani a nézőkkel.
Anikó szocioterapeuta, tehát tanulta a közösségfejlesztést, de soha nem gyakorolta, mert nem volt rá alkalma. Attila pedig ugyan gyakorolta, de nem tudatosan. És ahol háromszemélyes színházról beszélünk, ott két ember közös érdeklődése, egymást kiegészítő tudása már meghatározó.
De hogyan tudták ezt létrehozni? Hogy lehet DIY módszerekkel színháza valakinek?
Először is kellett hozzá, hogy merjenek beáldozni mindent, amit közel ötvenévesen összehoztak. Hogy minden pénzüket, amijük van, beleöntsék ebbe a talán soha meg nem térülő projektbe. Hogy miért? Így vallanak erről:
Nem azért, hogy gazdagok legyünk - hanem hogy inkább az életüket érezzük annak.
Másodszor kell egy helyszín. Jelen esetben egy Váci utcai régi szenespince, amit a ház nem akar kiadni szórakozóhelynek, kocsmának, így havi néhány százezer forintért hosszú távon is kiadja színházi célra. Ebben a szenespincében nem volt sem víz, sem áram, sem falak. Mivel arra nem volt pénzük, hogy az egyébként barátinak mondható 90 milliót kifizessék a generálkivitelezésre, maguk láttak neki néhány szakipari munka kivételével, a teljes kiépítésnek. Véstek, betonoztak, falakat építettek, villanyt szereltek, nézőteret és színpadot ácsoltak. A nézőtéri székeket a gödöllői művelődési központból hozták el, és építették be. A végére lett egy technikailag baromi jó színház, tekintve hogy a csapatból ketten is eléggé konyítottak a technikához.
Kell egy üzleti terv. Jelen esetben ez egy minőségi munka volt, és a legpesszimistább előrejelzés szerint is fenntarthatónak hozta ki a projektet. Persze azzal nem számolt, hogy az áramszolgáltató négy hónappal később köti be az áramot, és a TAO-t megvonják a színházaktól.
Kell működtetni is a színházat. Egy színház működéséhez kell egy gazdasági és egy művészeti vezető (Anikó és Attila), kell egy technikai vezető (Horváth Máté), és kell néhány alapvető kiegészítő munkatárs: könyvelő, súgó, rendezőasszisztens, díszlet- és jelmeztervező, öltöztető, kellékes, díszletépítő, takarító, fény- és hangtechnikus, színpadmester, marketinges, jegyszedő, pénztáros, ügyelő, ruhatáros, grafikus, weblapszerkesztő, informatikus. És a pultosok a kávézóban.
Hogyan néz ki a munkakörök kiosztása egy DIY színházban?
A könyvelő egy barát, takarítót felvettek, az informatikai részt Attila egyik, a pultozást a nagyobbik fia csinálja, az összes többit ők hárman, plusz egy önkéntes, Bán Henrik, aki minden szabadidejében segít.
Elég vicces, amikor író-rendezőként díszletet építek Mátéval, előadás előtt jegyeket árulok, majd egy kisebb, költségtakarékos szerepben játszom a színpadon, közben a színfalak mögött négykézláb kellékezek, előadás után pedig beszélgetek az érdeklődő nézőkkel.
- árulta el Cziczó Attila.
Így áll össze egy kézzel készült színház. Attila írja és rendezi a darabokat, a színészek a rendes ár feléért-harmadáért játszanak, de akarnak játszani. Persze befogad a színház vendégelőadásokat is, sőt, koncerteket, kiállításokat, pódiumesteket is rendeznek. A nem várt késlekedések, és törvényi környezet változása miatt a színháznak kevesebb ideje van arra, hogy a mostani legfeljebb félházas előadásokat feljebb tornássza, így, mint egyfajta ős-színház esetében, itt is a nézőkben van minden remény. Ha látogatjuk az új színházat, akkor sokáig velünk lesz ez a sok-sok munkával és szeretettel épített intézmény.
A napokban volt a Színházi Világnap, ennél jobb alkalom nincs, hogy életben tartsuk a sokszínű kultúrát, a színházak legősibb fajtáját.
Olvasd el ezt is!
Szabó Patrícia - 8 magyar ékszertervező anyuka, akire érdemes figyelni
Emmer Szabina - A világ legfelkapottabb fotóhelyszínei
Farkas Lina - Az haute couture avantgárd fenegyereke: Thierry Mugler