Az Inda gépházblogja

Az vagy, ahogy étkezel

A művészet két ember dolga. A művészé és azé, aki az alkotást befogadja. Ördögh Szilveszter könyvének címét idézve: „A könyv is olvas engem. Kísérletek befogadásra.”

Látszólag a befogadás egyszerű tevékenység: körbesétáljuk a kiállítást és megnézzük a tárgyakat. Beülünk a színházba és a végén tapsolunk. Ám mivel tapasztalataim szerint a nézők még a rossz előadást is megtapsolják, fontos belegondolnunk az alábbi kérdésekbe: Hogyan viszonyuljunk a műhöz? Milyen lelki állapotban legyünk? Hogyan hallgassunk zenét? Merjünk-e kritikusak lenni? Meddig időzzünk el egy kép előtt? Egyáltalán: egy múzeumban hány tárgyat akarjunk megnézni egyetlen látogatás alatt?

severin-roesen-83433_1920.jpg

Soha nem voltam rajongója a „mire gondolt a költő?” típusú kérdéseknek, de tény, hogy befogadni is meg kell tanulni. Persze nem feltétlen úgy, hogy a költőt akarom megérteni. Hiszen a mű is olvas engem. Mindazonáltal ha művészettel találkozunk, akár színházban, akár múzeumban, akár koncerten, megvan a viselkedési modell.

Befogadás tekintetében a legnagyobb hiányosságaink abban a művészeti ágban vannak, amivel a leggyakrabban találkozunk, sőt magunk is űzzük. Ez pedig a konyhaművészet és annak kiteljesedése, a gasztronómia.

Mint minden művészeti ágat, ezt is sokféle színvonalon lehet űzni, de vajon hányszor jut eszünkbe egy étterembe belépve, hogy művészetként értékeljük azt, amiben részünk lesz? Az alap attitűd az éhség, a második a társaság. A leggyakrabban előforduló élmény pedig a „jóllaktam” és a „jót beszélgettünk”. Pedig ez az egyik legkomplexebb művészeti ág.

toa-heftiba-662572-unsplash.jpg

Egy étteremben az első művészeti élmény az enteriőr. A belső tér hangulata, színei, stílusa. A bútorok, a lámpák, a tárgyak, a fények – már maga is egy festmény. A második élmény az, ahogy fogadnak minket, ahogy köszöntenek, és az asztalunkhoz kísérnek. Magas színvonalon ez egyfajta koreográfia. A harmadik élmény a terített asztal. A tányérok, a poharak, az evőeszközök, az asztaldíszek. Kompozíció, amely arra hivatott, hogy bevezessen és felkészítsen a kulináris élményre, ami ránk vár. A következő élmény az étlap. A papír, a betűk, a stílus, a képek, azaz a grafikus és a tipográfus művészeti remeke. Az újabb élmény a rendelés, ami a társalgás művészete a felszolgálóval és a sommelier-vel ízekről és harmóniáról, melynek célja a tökéletes menüsor megkomponálása. A nyitány után pedig kezdődhet az előadás.

Az aperitif nyitja a sort, az első íz, ami már tele van ígérettel és azután érkezik sorra minden fogás, a hozzávaló italokkal. A felszolgálók újabb előadása, ahogy érkeznek a tányérokkal, poharakkal, ételekkel és italokkal, s arcukon sejtelmes mosollyal elénk helyezik azokat, tudva, hogy hírnökei egy nagyszerű alkotásnak, letéteményesei egy felejthetetlen pillanatnak. Az elénk helyezett tányéron az első élmény a látvány, azaz a tálalás művészete. Gondos tervezés eredménye, színek és struktúrák játéka, egy sokat ígérő csendélet. A következő élmény az étel illata, amely sokat sejtet, de még megőrzi a legféltettebb titkokat, maga a női csábítás, az utolsó ígéret. És azután az első íz, amely szétolvad a szájban.

 jay-wennington-2065-unsplash.jpg

Lehet játszani, az egyes összetevőket először külön-külön kóstolni, mintegy lassan engedni a csábításnak, majd jöhet a beteljesülés, az ízek harmóniája és kavalkádja, szédületes körtánca, amit csak Ravel Bolerójára lehet táncolni. Semmiképp sem szabad gyorsan étkezni, és nem szabad közben semmi mással foglalkozni. Meg kell szentelni a pillanatot, meg kell adni a figyelmet az ételnek. Hisz a séfek, szakácsok, kukták, felszolgálók, és megannyi művész közös alkotásával van dolgunk, amelyet oly gondosan terveztek meg és reprodukálnak estéről estére. Semmiképp sem pukkadásig töltött gyomor, sokkal inkább jóleső jóllakottság a vége kissé hátra dőlve egy kényelmes székben, amely megengedi, hogy arcunkon szelíd mosollyal elmerengjünk még egyszer az átélt élményeken.  

A gasztronómia az a művészeti ág, amelyet a leggyakrabban művelünk otthon magunk is. De vajon a művészetből hányszor lesz hevenyészve megterített asztalnál, gyorsan összeütött, mikróban felmelegített ételek sietős habzsolása, ami az éhség gyors elverésén kívül semmilyen más élménnyel nem szolgál? Pedig ahogy egy mesterien meghúzott vonal vagy egy tökéletes akkord is lehet művészet, úgy egy szép tányéron figyelemmel elkészített és elhelyezett étel is lehet az, ha megadjuk neki és önmagunknak a tiszteletet.

A gasztronómia élvezetének titka, hogy megtanuljunk vendégek lenni. Az evés és az étkezés különbségének értése. Mert nem csak az vagy, amit megeszel, hanem az is vagy, ahogy étkezel.  

dinner-1433494_1920.jpg

 

Olvasd el ezt is!